*A szentélybe mintha valamifél túlvilági fény szűrődött volna be, Mariana-ban a nyugalom magja kezdett gyökeret verni. Az erdő is érezte, hogy nagy problémái vannak, más különben pedig Lier pecsétje még most is ott ég a lány testében. Akarva akaratlanul is felhívta magára a szentély őrzők figyelmét, akik a fákba olvadva vigyázzák az istenükhöz imátkozókat s a pihenni vágyókat.
A kis hurin egy köpönyeg meg egy hatalmas csuklya van, világos kék, s bár a figyelmet felkelti a lényeget mégis eltakarja, a formás hasat s a kis köldököt, a formás kebleket amelyek egy szintén világos kék tunikába bujtatott, buggyos szárú nadrág, s egy kis könnyed topánka, ezt viseli épp. Majdhogynem úgy fest mint az ártatlanság szobra, s úgy is lenne ám a tettei másra engednek következtetni a közelmúltban legalábbis.
Hiszen talán a változás szele közeledik hozzá, ahogy meglibbennek a fák levelei a szélcsöndben, aztán kisvártatva meleg, langyos eső előtti nyári szellő illatát sodorja felé a szél.
Megborzong, a lány érzi a felé áradó jó indulatot, mégis kissebre húzza magát a padon ahova leült.
Aztán fel áll, s pont amikor tenne egy lépést előre, hogy maga mögött hagyja a kertet, két magas, méz szőke hajú és kék szemű elf lép elé. *
- Gyere utánunk.
*Lágy dallamos férfi hang simogatja a lány fülét, a szíve repdes örömében, nem hitte volna, hogy valaha is látni fog egyet a rejtőzködő népből, - még akkor is ha egy konkrét negyed van fenntartva a számukra, de mint minden arra érdemes hatalom, a karjaikkal kormányoznak mint a polipok,- nemhogy kettőt egyszerre. Megdöbbenésében egy szót is alig tud szólni inkább csak bólint. S ekkor az arcába fújnak egy édeskés illatú émelyítő port, nyomban belélegzi s eldőlne ha a szótlan elf el nem kapná. Egy köpönyeget terít rá majd a fejébe húzza a csuklyáját s a társa is ugyan így tesz, a Liget bejáratához sietnek, s az épp akkor oda érkező lovas hintóhoz lépnek amelynek ajtaját bentről láthatatlan kezek nyitnak ki.
Bársonyborítású hintóba fektetik, a testet s mind a ketten elfoglalják a helyüket egy harmadik személy mellett. A lány pihegése hallatszik csak a hintóban de amint elindul a fogat addigra a lány hangja is elhal a patadobogások mellett.
Egy puha ágyon ébredt, az éjjeli hold fénye világított be a szobájába épphogy az ágya lábát elérte.
Felült, nyújtózkodott egyet, a köpenyét az ágy végébe tették le, az arcát mintha megmosták volna, egy kupa is ki volt készítve az ágya melletti kis asztalra. Óvatosan nyúlt felé, víz volt benne de inkább édes illata volt, ellenben a víz semlegességével, nektár az elfek kedvenc itala. Szemöldök ráncolva kortyolt bele ám az első korty után megnyugodott, finom olyannyira finom, hogy ilyet még életében nem ivott nyomban felfrissült tőle.*
- Kisasszony!
*Lép be egy magas rangú elf, előtt egy kisebb rangú amely megszólította őt. A lány nyomban fel áll, észre vette, hogy nincs a legmefelelőbben öltözve, s bár rá jött hogy felesleges a ruháját igazgatnia, ezért inkább az ágytól nem messze pár lépésre állt. *
- A Hercegünk már beszélni kívánt veled.
*Mariana egy hetyke utánzást mutatott köszöntésképp , egy hasonlót ahhoz, amit az alacsonyabb rangú elf mutatott a feljebb valója felé. A herceg arcán egy mosoly halvány árnyéka futott át. *
- Azt kívánja tudni, hogy mióta dolgozol a nősténynek, s hogy milyen szándékairól tudsz. Valamint hogy, hogy Lier megsegítésén gondolkodsz, amikor elfogadtad?
- Hagy némi lélegzetvételnyi szünetet a lányak. Majd ismét szóra nyitja a száját.-
- A nevem egyébként Gyorsléptű Eronnath a harmadik család követe.
*A lány bólint, bár a rangokról mit se sejt, a formalitásokra mégis adni kell.*
- Mariana Drovenn egy egyszerű árva.
*Tanácstalanul pillant körbe, ismét kortyol az italából, eközben a Herceg elhelyezkedik az egyik fotelben amely fából van mégis kényelmesen ül benne keresztbe tett lábakkal s karba font kézzel a magasabbik rangú. A társa mellé áll, s onnan figyeli a lányt.
A herceg pedig int, hogy Mariana is foglaljon helyet. Tétován helyet foglal a lány.*
- Tudják, hónapok óta itt van, s építgeti ki az alvilági kapcsolatait. Engem, három hónapja vett meg, a mesteremmel együtt, bár úgy tűnik a mester rég óta ismeri, mintha engem kellett volna megtalálnia, azt mondták hasonlítok valakire, a lelkem olyan mint egykor azé a nőé. Én nem értette mit akarnak ezzel. A mester óvatosan bánt velem, ott ahol az asszony kereskedők tábora volt hurikat neveltek, valahogy mindig eltüntek az utamból azok a nők amelyek az életemre tőrtek.
Tudják, a szemem szürkés kék színe miatt, s a testem miatt valamiért különlegesnek gondoltak. A hajam természetes színe miatt pedig féltékenyek voltak rám a szeráj női tagjai, féltek hogy hamarabb kerülhetek el egy gazdag palotába mint ők…
*Vesz egy nagy levegőt, majd immár az elf herceg térdeinek bámulása után az elfre pillant.*
- Aztán a mester aki titkon a fegyver forgatásra is tanított, egy nap azt mondta el jött a szökés ideje, öreg és gyenge embernek láttam addig a pillanatig, de mintha csak egy maszkot vett volna le magáról, kiegyenesedett s egy sebhelyes arcú , marcona harcosnak látszott mintha újra megfiatodott volna. Fogott és elvitt a táborból,egy ló hátán, ami azután történt… - elhallgat.- A sikolyokat még most is hallom… Csatlakoztunk egy csapathoz, ahol egy nő várt ránk, sötét volt a bőre, jól bánt velem, de gonoszak voltak a szemei. Kiképzéseket tartottak nekem. Végül a bárdhoz küldtek, hogy csábítsam el s hogy mérgezzem meg, a méreggel a testemben mentem, de miután átadtam neki a mérget,bevettem az ellenszert. Bántam, hiszen az a férfi… egy isten! Többször feléledt, hiába ölték meg, hiába… A szemei pedig… Mint egy sebzett vadállat…
*A herceg hirtelen felpattan.S fel alá járkál a szobában.*
- Baljós dolgokat mondtál nekem. Sietnünk kell. Írj le s rajzolj le mindent arról a helyről ahol vagytok, ha a sejtéseim nem csalnak hamarosan…
*Hogy mi történik hamarosan csak az elfek tudják, hiszen gyorsan és ridegen beszéltek egymással, s néha kiszóltak az őröknek, egy két utasítást adva, kis vártatva egyre többen lettek a szobában, Marianaval mit se törődtek, csak beszéltek és beszéltek. *
- Khm.. Még van valami… egy üzenet, át kell adnom egy üzenetet a vezetőtöknek…
*Ekkor mindenki elhallgatott, s minden szem a lányra szegeződött.*
- Tudjuk lányom, már átadtad… Amikor le ültél ott a ligetben, a szellő feltörte a pecsétedet…
*A lány értetlenül bólintott, jött egy felteletőleg női nemű elf és elvitte a szobából. Átkísérte egy másik nyugalmasabba, ahol egy íróasztal, gyertya, szék és egy ágy várta nyugalomban. *
- Ha akarhatsz pihenhetsz, de ne várasd meg odaát az Urakat. S Lier se , már vár rád.
*Azzal magára hagyta a lányt. Egyedül a szobában. Akárcsak Lier egy újabb kellemetlen kínzás után.*
