*A kis huri szorosan Lier karjaiban irányítgatva elért a férfi asztalához. A csapos ekkor rakta le eléjük a két boros poharat valamint a vörös boros üveget.

A huri örömtől ragyogó arca még a bolondnak is elárulja, hogy szívesebben van egy bárddal aki nem csak a lant művészességben jártas hanem egyéb világi örömök gyakorlásában is, többek közt az etikettel is tisztában van. Végül a huri töri mega csendet.*

- Mondd ó megmentőm, mit mondtál nekik? – kérdi mosolyogva s a kis hófehér fogak is elővillannak a cseresznye piros ajkak alól. 

Lier tekintete elidőzik a leány kerekded orcáján a mandulavágású őszinte barna szemekben, a búzakalász színű derékig érő hajon, s a nyaktól lefelé ivelő kerekded dombokra a vállaktól egészen a keblekig. Átható tekintete végül megállapodik a nő lélektükrében. S kisvártatva megszólal, miután látja, hogy a lány kellően elpirult eme pillantásoktól, amelyeket rá vetett. *

- Nos, nagyjából annyit, hogy kegyed egy kehely, míg nekik egy korsóra van szükségük. S hogy maga pont az én kelyhem, amely elbírja az én ajkaimat…

*Mielőtt ivásra emelné, a poharát tölt mindkettejüknek s pohár pereme felett rákacsint a lányra. *

- Most pedig igyál, mert a végén még megsejtik az átverést s meg kellene küzdenem érted amihez pedig nem füllik a fogam,  - apró vállrándítás jelzi, hogy a továbbiak természetesen a lányon múlnak ,- talán felajánlhatnám kegyednek az ölemet… - megereszt egy barátságos vigyort. –

- Jaj, Uram, miért hiszik azt, ezek, hogy én a testemmel keresem a kenyerem? – felsóhajt, felhajt egy nagyobb kortyot a kupából aztán a bortól csillogó szemekkel, na meg az enyhe kis pírral az arcán Lierre mered.

A férfinek nem kell több, közelebb húzza, a széket magához aztán átemeli a lányt az ölébe. Aztán bele kezd a játékba, hiszen nem felejtette el, hogy a lány kiszemeltje pont ő volt. *

- Mondd, miért keresel? Ki mondta, hogy itt vagyok?

*Suttogja a lány váll övébe leheletével érintve a mezítelen bőrt. A tekintete ebből a szemszögből elidőzik a selyem kelmék alatt felvillanó látványon. Kezével pedig a deréktól felfelé szánkázik puhán és könnyedén egészen a tarkóig. Fél szemét pedig a barbárokon tartja akik látva a sikertelenséget elmennek egy másik fogadóba vagy netán a móló melletti fogadóba ott bizony vannak izmos barbárnők.

A kérdés hallatán pedig a lány egy pillanatra feszült csak meg, de ezt hála a tarkón való gyengéd cirógatásnak Lier megérezte.

A lány ekkor tesz, egy hirtelen mozdulatot a bárd ajkainak esik, vadul aztán gyengéden először a férfi ellenkezne, aztán végül megadja magát, s viszonozza, a csókot a lány a végén beleharap az ajkába melytől Lier ajka vérzik. Ennél a pontnál a lány ujjai érintik Lier ajkát, valami hideget, nedveset hagynak maguk után ott, s némi rossz szájízt.  Lier felnyög, megszorítja, a lány tarkóját gyorsan feláll, s a sarokba veti a hurit. Megvetően néz a lányra, amíg még tudja, felkapja a lantját s elindul az ajtó felé. A jelenetnek többen is szemtanúi voltak, többek közt az öreg csapos is aki int a fiainak, hogy tartsák fel a lányt.  S néhány vendég, akik tudták, hogy ok nélkül nem tenne ilyet az ő bárdjuk, aki esténként mulatós dalokkal szórakoztatja őket.

A kissé kóválygós és megszégyenült lányt látszólag nem e4ngedi át a tömeg, amíg úgy nem érzik, hogy van elég ideje eltűnni a bárdnak.

Lier ez alatt az idő alatt csak az istállóig jutott az istálló ajtajában már alig látott valamit a saját ujjaiból is. *

- Sejthettem volna, hogy ez is csak át akar verni. Miért dőlök be időnként nekik…

 *Nem kérdés férfiból van, s van, hogy az ösztön győz az értelem felett nála is ha meglát egy szép fehérnépet. *

- Ó halál tréfás istenének medálja most segíts rajtam!