*Talán nem is egy pillanat volt az amíg nem volt magánál, hűvös érintésekre lesz figyelmes, a tarkójánál, s az arcánál, majd halad egyre lejjebb a nyakáig, s le egészen a hasáig. Résniyre nyitott pillái alól a huri bájos arcával találja magát szemben. Lassan felemeli a fejét és nyújtózkodik.
A lány erre ilyedten hátra ugrik egy lépést miközben elejti a rongyot is. Lier egy szót sem szól, nem igazán tudja mire vélni az imént történtekhez képest azt, hogy most itt, csutakolják. *
- Mith… - megköszörüli a torkát, elég rég beszélt már és ezek az ujjá éledések meg viselték ,- Mit csinálsz? Hányszor… - elpillant az ajtó irányába,- Hányszor öltetek meg? Mit akartok tőlem?
*Túl sok kérdés, de pillanatnyilag a lány tűnik a legsebezhetőbbnek azok után, hogy látszódik a szemeiben a mélységes bűntudat azért amit Lierrel tett, becsapta, csapdába csalta, aztán az a sötételf nő meg megkínozta a jelek szerint többször is. *
- A medaliont akarja, hallhatatlan akar lenni, bár tudod, így is hallhatatlan, mivel sötételf, de…tudod. A halálos sebek… Rajtad csak tesztelte , hogy igaz-e de meg akarja kaparintani… Minden áron.
- Hmm…- hallatszott a mély bariton. elgondolkodó hangja Hosszasan nézte a huri tekintetét, ezúttal a mentális pajzson keresztül, amelyet a lány abban a minutumban leengedett amint megérezte Lier, határozott, mégis gyengéd érintését a fejében. Rövid vizsgálódás után, végül így szól. – Menj, keresd meg az itteni elf közösség atyját. S mondd el neki ezt.:
„Lier bajban van, a sötét árny, Freglass Calen felesége, itt van a penge táncos Mahtar Maica, Tessa egy sötételf nőstény testében. Jól vagyok, a lány még hasznunkra lehet.”
*Halkan dallamosan, elf nyelven suttogta a lány fülébe, amelyből a lány egy cseppet se értett, de Lier a bárd varázslattal beleszőtte a leejtett mentális pajzsok mögé, aztán megerősítette, pár mondatban a mentális pajzsot.*
- A pajzsod most már rendben, figyeld, hogy fenn tartsd a nőstény előtt. Az elf negyedben lesznek szökj ki akkor, amior tudsz, és minél hamarabb add tudtukra azt amit az imént mondtam.
*A lány szó nélkül bólintott, közelebb lépett Lierhez, megsimította az arcán, végül ezt súgta a dalnok fülébe. *
- Bocsáss meg mindazért amit veled tettem, megszerettelek!
- Indulj, gyorsan… Jön valaki.
*Lier egy savanykás mosolyt ereszt meg a lány hátának. Aztán végig pillant a béklyóin, masszívak, tényleg nagyon akarják tőle a medált ha így kikötözték. Morogva veszi tudomásul, hogy meghozták a reggelijét, ebédjét, vagy a vacsorákát, maga se tudja. *
- Legalább engedjetek el… had végezzem el a dolgom…
*Kéri szenvetelenül.*
- Szóóó se lehet róla öregem, vizeld össze magad, vagy csinálj magad alá, de nem engedhetlek el…
*Lier fogcsikorgatva elmormog egy káromkodást, mire a képébe vágják a kását. Kásától csöpögő ragacsos hajjal sóhajt újra. Ki tudja meddig kell még itt tengődnie.*
