- MEEESTEEER!!! – kapkod össze vissza a lány. – Mesteeeer! Meghaaaalt!!! Nem lélegzik!

- Menj innen! Ez nem a te dolgod. Te majd később jössz.   – hallatszik a jéghideg női hang. – Menj és tanulj tovább, vagy aludj… Mariana. – azzal elutasítóan int a lánynak a nőstény. Hófehér tincseit hátra söpri az arcából amelyek a hirtelen mozdulat nyomán a bíbor tekintetek vonalába kerültek. *

- Ó fennséges asszonyom, mondd, mit tegyek a férfivel? – hallatszik az áhítatos férfi hangja akit a lány mesternek szólított mindig is.  Szemeivel vágyakozva pillant végig a karcsú, ruganyos harc edzett testen de csak akkor amikor már úgy véli nem látja a sóvárgó tekintetét a nő. *

- Hagyd így még egy darabig, eljátszadozom vele egy kicsit. – vágyakozva pillant végig a fehér selyem ingbe s egy könnyed vászonnadrágba öltözött férfin, a csizmát elővigyázatosságból levették róla, nehogy meglepetést okozzon nekik a csizmába rejtett tőrrel. –

- De úrnőm, ne hívjunk inkább egy nekromantát? – kérdi az idős korú mester, aki talán egy kicsit túlságosan is aggódik. –

- Minek képzelsz te engem? Ha valaki meglátja a nyakában a medált különösen egy nekromanta, a végén még minket átkoz meg, hogy elmertük fogni ezt a kalandozót. Nekünk ő kell. Takarodj, vagy megbánod, ha még egyszer kotnyeleskedsz te is…

*Elégedetten pillant végig a kifeszített férfire, hallja a távolodó lépteket, körbe sétál a szobában, a megfelelő eszköz után nyúl. Egy kis tőr lesz a választottja. A megcsillanó gyertya fényében szemügyre veszi a pengét és szúr. Egyenesen bele Lier élettelen testébe. Először semmi, másodszor szintén semmi csak a vér folyik a szúrások nyomán. *

- Különös dolog ha valakit a kegyeikbe fogadnak az istenek…

*Morogja az orra alatt a nő, ezúttal se téveszti el, a bordák között döfi át a kést.

Lier szeme tágra nyílik a döbbenettől, sípolva kapkod levegő után s köpi ki az epe s a vér egyvelegét maga elé. A smaragd íriszek előbb még élettel teliek voltak mikor a két szúrás után eszmélni látszott most ismét elhalványodnak. Halk sikoly kél útjára amikor is elrohan az ajtó előtt a kis huri, Mariana . *

- Nagyszerű , pont ahogy terveztem ez után ők ketten biztosan meg fognak halni… - céloz a mesterre s a tanítványára. – De te segíteni fogsz nekem…

 

*Lier nem érez semmi először csak tompa fájdalmat a hasánál, majd az oldalán aztán az is elmúlik. Jön a kellemetlen ébredés, hányinger, szédülés de még ezt az apró örömöt is elveszik tőle amikor ismét megszúrják, tüdőn ráadásul, sípolva  adja ki gyomor tartalmát és erősen zihál az erőfeszítéstől, hogy megláthassa , hogy ki az aki ilyen jól szórakozik a halálán, éledésén s ismét a halálán. Keserű veríték illata száll a levegőben, kövér cseppek hullnak alá a férfiról. Fázik, ezt látni lehet, a lúdbőrzéstől is, s hallani az össze koccanó fogak nyomán. Dúrván felnyomják a fejét, hogy szem magassában legyen a bíbor íriszekkel. *

- Mulattatsz, napestig eljátszanám veled ezt a játékot, de lehet hogy hamar megunnálak…

*Dacos mosolyra futja csak Liertől. S ismét elalél egy pillanatra.*