’'A történetem azokba az időkbe nyúlik vissza, amikor még fiatal voltam, amikor még tényleg az voltam! Újszülött, totyogós és fiatal, aki elérte azt a kort, hogy ott álljon az apja mellett a nemesek gyűlésén és tanulja, hogy hogyan kell bánni a birtokos társakkal. Milyen hangot kell megütni velük. Volt egy különös átkom, amelyet egy felbőszült istennőtől kapott a családom. A férfitagok utódai egy különös kiválasztódáson mentek át - ragadozó lett belőlünk, amint elértük a megfelelő kort. A nemes hölgyek szavaival élve "Édes szőrpamacsok a macskák, nem?" De igen, már akinek... ha az a macska nem éppen a te vádlidba mélyeszti bele a karmát.’’
*Hátra dől a smaragd íriszű férfi a székben, kényelmetlen is, és az ivó is elég zavaros a maga füstös-őrjöngős hangkavalkádjával. Szolidan kortyol a borából, miközben megakad a tekintete egy fátylakba burkolt vékonyka teremtésen, aki épp őt nézi. Na, nem mintha nem érezte volna, hogy már egy jó ideje szuggerálják. A hosszú idők tapasztalata, amely a velejéig belé vésődött, eddig nem hagyta cserben.Vállat rándít, újra kortyol a borából és a pergamen fölé hajol. Az őzbarna tincsekkel keretezett bájos, majdhogynem gyermekinek mondható arc, amely mögött csak a tekintetéből árulkodó sokéves szenvedés enged következtetni rá, hogy egy matuzsálemmel van dolga a mellé tévedőnek; hogy sose higgyen a szemének, különösen ha Lier-ről van szó. *
’’ Engem is elért a változás. Öt éves lehettem, amikor a kék holdtöltéjének estéjén átváltoztam. Kölyök voltam, mondhatni. S mint minden kölyök, játékos. Evvel nem is volt baj. Ám amikor elértem a felnőtté válás határát, elöntött a düh, a vágy, amikor átváltoztam, már többé nem hallgattam a körülöttem lebzselőkre - nem mintha addig hallgattam volna valakire is. A családom kivételével lemészároltam… ….’’
*Lier felkapja a fejét. Épp mellette vágódik be egy kupa, a kis huri kétségbe esetten igyekszik menekülni a három barbár karmából. Testes-izmos, gladiátorharcokban edződtek, s most nyerték el a szabadságukat. Köztudott volt, hogy bizonyos számú harc megnyerése után elnyerik a rabszolgák a szabadságukat, ha túl élik a gyilkos pengéket s a mérgeket amik egy –egy ilyen csapatharc alatt felbukkanhatnak. Öten voltak egy csapatban, a pódiumon a kikötözött stratéga ült, aki némi mágiatudással is rendelkezhetett esetenként. Lent négyen harcoltak, egy erőember vagy kettő, íjász és egy orgyilkos. A harcok mindig is hevesek voltak…
Lier gyorsan a mellényébe tűrte a pergament, a tollat s a tintát ott hagyta az asztalon, a bor maradékát felhajtotta s elindult a társaság felé. Sose bírta, ha a kisebbeket, főleg a nőket bántják.*
- Uraim! Eresszék el a hölgyet! – hallatszott a mély bariton. S bár alacsonyabb volt a barbároknál, elkezdett egy reszelős nyelven beszélni, melynek végén röhögve taszították Lier karjaiba a hófehér bőrű teremtést, aki mit sem értve, hálásan nézett hosszú, fekete szempillái alól a napbarnította bőrű férfire.*
